Sajtótörténet

Az elsők...

A somlóvidéki sajtótörténelem legelső lapja a Devecser Vidéki Gazdakör Értesítője volt, ami elsőnek 1883 januárjától, ugyanezen év decemberéig jelent meg. A lap összesen 13 számot ért meg. Az újság kiadásáért az 1883. januárjában megalakult Devecser Vidéki Gazdakör titkára Noszlopy Gyula felelt. A kör vezetősége, mivel a Gazdakör 1884. január 1-jével csatlakozott a Veszprém Megyei Gazdasági Egyesülethez a lapot megszüntette. Ezután a devecseri gazdakör tagjai a megyei egyesület központi lapját az „Értesítőt” olvashatta.

Másodszorra a Devecser Vidéki Gazdakör Értesítője - 6 évnyi szünet után - 1889. júniusától egészen 1892. végéig jelent meg ugyancsak havi rendszerességgel. A lap szerkesztője Szauter Ignácz, a gazdakör titkára így írt a „régi-új” havilap megjelentetésének okáról: „A „Devecser vidéki gazdakör” folyó év május hó 2-án tartott közgyűlésén azon határozatot hozta, hogy e czimen: „A Devecser vidéki gazdakör értesítője” havi lapot indit meg. Ezen határozatának czélja az volt, hogy a gazdaközönséget a gazdakör összes működéséről értesítse, és épen azért nem mint szaklap fog működni, hanem tolmácsa lesz a gazdakör szellemi működésének, mit részben közgyűléseiben, résztben választmányi üléseiben vagy az egyes szakosztályok és kiküldött bizottságok üléseiben kifejt; de a mellett szivesen tért nyit a közgazdászat érdekeit képviselő tudositásoknak, sőt a mennyiben a lap kis kerete a hivatalos értesítések mellett megengedi, elfogad közgazdászati czikkeket és vegyes közleményeket is.”

A lapot Pápán, Goldberg Gyula nyomdájában nyomtatták ki. Az Értesítő állandó témája a szőlőt elpusztító filoxéravész. A védekezés módszereiről, a különböző vegyszerekről szóló tudósításokon kívül egy csikótelep és egy Devecserben megvalósítandó keményítőgyár terveiről is írt

1891. január 2.-tól Gépcsarnok címmel egy Mezőgazd.- gép-, ipar-, kereskedelmi-, közgazdászati-, és vegyestartalmú szakközlöny jelenik meg 2 hetente. A felelős szerkesztő és laptulajdonos Huss Gyula volt.

A két devecseri szaklap harca már a Gépcsarnok második száma után elindult. Ekkor az új lap azzal gyanúsította meg a Devecser Vidéki Gazdakör vezetőit, hogy a keményítőgyári terveikkel nem a burgonyatermelő gazdákon akarnak segíteni, hanem „egyesek” hasznát igyekeznek szolgálni!

A Gépcsarnok felelős szerkesztője 1891. június 15-én, miután állandó gondjai voltak a lap eladásával kénytelen volt beszüntetni a további kiadását. A nagy rivális, az Értesítő sem érte meg az 1891. év végét és ugyancsak anyagi okok miatt a Gazdakör nem jelentette meg a következő évben.

A Gazdakör továbbra is zavartalanul működött és 1908. július 1-től, 16 évi szünet után újra megjelenteti a Devecser Vidéki Gazdakör Értesítőjét, mint a Veszprémvármegyei Gazdasági Értesítő mellékletét. Ezután már csak negyedévente egyszer jelenik meg egészen 1917-ig

A Devecser Vidéki Gazdakör a város történelmének egyik legfontosabb gazdasági szervezete. Részese volt a környező gazdák mindenkori életének, hisz azon túl, hogy egy szaklap megjelentetésével és annak segítségével a filoxéria elleni védekezést irányította, több gazdasági tervnek, versenynek a megszervezője, előkészítője.

A Somlyóvidéki Hírlap

A devecseri társadalmi élet meghatározója volt az 1896. szeptember 20-án megjelent Somlyóvidéki Hírlap. A minden vasárnapi megjelenésre tervezett újság előfizetési ára egy évre 4 forint, fél évre 2 forint volt. A szerkesztőség a Kalapos utcában dolgozott. Huss Gyula felelős szerkesztő hitvallása a következő volt: „...Oly lapot óhajtok a közönség kezébe adni, aki az ő jogos érdekeit szolgálja és hajlong a pénzeszsákok előtt, nem hallgatja el az igazságtalanokat, nyíltan megmondja az igazat, felfelé úgy, mint lefelé.” A lap jeligéje a ”Mindent az igazságért.” volt.

Ekkor élte Devecser talán a fénykorát, hiszen számos társadalmi szervezet működött. Többek között a Bischitz Dávidné Izrealita Nőegylet, a Polgári Lövölde, Temetkezési Egylet, a Daloskör, az Olvasókör és a Devecseri Kaszinó. Az Olvasókör 1902-ben szétvált és a Devecseri Polgári Olvasó Egylet nevet vette fel, illetve Derdák Lőrinc plébános vezetésével megalakult a Római Katolikus Olvasókör. Ha az ekkor 3500 lakosú Devecserben két olvasókör működött, csoda-e egyáltalán, hogy a hetilap fenn tudott maradni több, mint 20 éven keresztül? A válasz egyértelműen nem! Mit ér egy lap, ha a mai szóval élve: nem független? Ahogy Huss Gyula is írta: az újság „nem keres pénzes pártfogókat: párttfogást a nagyközönségtől kér, akinek érdekeit híven, függetlenül szolgálni fogja!” A Somlóvidéki Hírlap és felelős szerkesztője beváltotta ígéretét: független volt mindentől és mindenkitől... csak az olvasóktól nem.

A 21 éven keresztül tartott működése alatt több, a várost érintő kérdésben foglalt állást. 1896-ban mozgalmat indított egy a szakmákat közösen képviselő ipartestület felállítása érdekében. Huss Gyula szerint a Devecserben élő és működő 130 iparos létérdeke volt ennek megszervezése. Az ipartestület végül, Belák Lajos devecseri járási főszolgabíró hathatós segítsége mellett 1897. február 25-én alakult meg.

1900. januárjában a devecseri gazdák között is megjelent a szövetkezeti mozgalom eszméje. 1900. január 28-án alakuló ülést kívántak tartani egy tejszövetkezett megalakításának céljából. A gyér érdeklődés miatt ez a közgyűlés elmaradt. A Somlóvidéki Hírlap az eseményt így kommentálta: „...mint nálunk annyi jobb sorsra érdemes ügy! Bizony kár volt azt a hasznot hajtó és közgazdasági szempontból felettébb fontos ügyet elfelejteni!” Végül áprilisra siker koronázta az erőfeszítéseket, és a Devecseri Tejszövetkezet megalakult!

Az újság beszámolt a kulturális élet minden mozzanatáról. 1901-ben a devecseri Iparos- és Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete „műkedvelő” előadást tartott. Erről az újságíró egy kissé szomorú tudósítást írhatott: „... A közönség jórésze, különösen az értelmiségi osztály érthetetlen okokból távol maradt, éppúgy izraelita polgártársaink is távolmaradásukkal tüntettek. A jelenvolt közönségnek mindenesetre egy emlékezetes estében volt része. A szereplők egytől-egyig kifogástalanul játszottak, s az előadás oly egyöntetűen jó volt, hogy dicséretére vált volna hivatásos színészeknek is, nem műkedvelőknek!”

Az oktatás kérdéseiben is állást foglaltak a lap szerkesztői. 1897-ben a devecseri római katolikus elemi iskoláról lesújtó riportot közöltek: „... Aki kíváncsi, hogy miképp tenyésztődik a kolera baczilus, az nézze meg a devecseri r. kath. iskola illemhelyét és az előtte lévő trágyadombot, ott kíváncsiságát kielégítheti. Ennél nagyobb miazma-fészek – nem hisszük, hogy találkozna egy vármegyében! Ajánljuk az illetékes hatóság figyelmébe és annak sürgős rendezését kérjük a közegészségügy nevében!” Néhány hét múlva a támadások nem lankadtak: „... Igazán itt az ideje már, hogy a tanfelügyelő úr erélyesen közbelépjen, s megszüntesse ezt a slendrián állapotot a rom.kat. iskolánál!” A tanfelügyelő látogatása után újra az iskola volt a középpontban a Somlóvidéki Hírlapban:

„... A legutóbbi állami tanfelügyelői vizsgálat óta a r. kath. Iskola állapota semmit sem javult! A gyermekek a tanteremben a padlón is ülnek, s az első osztály – mivel az iskola épületében el nem fér! – annak a háznak az egyik szobájában van, ahol a járványkórház működik! Nem büntetendő vétkes gondtalanság ez?! És ez már évek óta így van, s nincs senki, aki e tűrhetetlen állapotok miatt felszólalt volna eddig!” De a támadások mellett az állapotok megszüntetésére a lap javaslatot is tett: a tandíjat 1 forinttal megemelték és ezt két osztálytanító fizetésére fordították!

A Somlóvidéki Hírlap az új évszázad első napján, 1900. január 1-jén megjelenő számában bejelentette, hogy két fontos feladata van Devecsernek az új évszázad küszöbén: „... Harczot kell vívnia a dicsőségesen hallgató megyei urakkal a devecseri járási kórház fellálítása miatt. Meg kell bolygatnia és felszínre hoznia a devecseri római katolikus iskola siralmas állapotát és annak államosítását sürgetni! Mindezek felette fontos ügyek a devecseri járás közönségére nézve...” A harciasság és igazságkeresés odáig vezetett, hogy nemsokára az iskola és 1910-re a Járási Berta Kórház ügye is rendeződött.

A hetilap rendszeresen beszámolt a társadalmi eseményekről, városi ünnepségekről. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 50-ik évfordulójára rendezett esemény előkészítéséről és lebonyolításáról is hírt adtak: „...A magyar szabadság napjának, márczius 15-ikének 50-ik évfordulóját, Devecser mezőváros hatóság és közönsége méltóan a nagy naphoz fogja ez évben megünnepelni... Az ünnepély rendezésére megválasztott bizottság a múlt vasárnap a városháza tanácstermében Győrffy Géza elnöklete alatt értekezletet tartott a szabadság ünnepének ügyében.” Ilyen készülődés után a március 20-i számában már erről írhatott a sajtó: „...A magyar szabadság ünnepén, márczius 15-én a devecseri láthatatlan kezek ismét működtek! Az ünnepies hangulatot, a lelkesedést, éjféli 12-01 óra között az ablakok csörömpölése zavarta meg. A magyar szabadság ünnepét Devecser szégyenére a legaljasabb, a legundokabb módon beszennyezték eddig ismeretlen gazemberek. Nem találunk szavakat e vandalizmus, e gaztettek méltó jellemzésére...Bedobták első ízben lapunk szerkesztőségének két ablakát, minden esetre avval a szándékkal, hogy a márczius 15-iki ünnepély alkalmára a szerekesztőség asztalán feldíszített Kossuth, Batthyány és Petőfi képeket tönkretegyék. A gazemberek e terve részben sikerült is, amennyiben Batthyány és Petőfi üvegét teljesen összezúzták a bedobott ököl nagyságú kövek, Petőfi képének rámájából is egy darab lezúzva. Csodálatos módon Kossuth képe teljesen épen maradt...” De ahogy a március 15-i ünnepség, úgy az 1899. október 6-i ünnepség sem sikerült fényesen: „Sem az úri osztályból, sem az izrealiták közül nem láttunk a r. kat. Templomban tartott gyászistentiszteleten egyetlen lelket sem. Ugyanakkor ők saját zsinagógájukban sem tartottak megemlékezést! Az elöljáróság is szégyenteljesen viselkedett, ugyanis közölték, hogy e nap folyamán zajlik le az adók beszedése!”

Megannyi fontos esemény, észrevétel, javaslat és az újságírás szabadsága. Ezek a szavak egyet jelentettek a Huss Gyula felelős szerkesztő nevével fémjelzett Somlóvidéki Hírlappal. Szót emeltek a devecseri Járási Királyi Főszolgabírói Hivatal előtti tér, a Deák tér állapota miatt, a közrendért, a vasútállomásról induló kivándorlókért... 1914-es év után szomorú feladata volt a hetilapnak: az első nagy világégés devecseri áldozatairól, a háború eseményeiről tudósítottak. A hírlap egyre kevesebbszer jelent meg és az 1948-as esztendőt már nem érte meg. Huss Gyula súlyos betegségben, 1917. december 28-án meghalt. Halálával egy intézmény szűnt meg a városban, a szabadságé és az igazságé! Persze tudjuk, az igazság és a szabadság mindig nézőpont kérdése! De a kor haladó irányzatait képviselte annak érdekében, hogy a város fejlődjön, gazdagodjon.

EGY világégés után... egy másik előtt

Az első világháború után Devecserben csak 10 évvel a Somlóvidéki Hírlap 1917-es megszűnése után, 1927. húsvéthétfőjén jelent meg újra hetilap. A Devecseri Újság első számában a szellemiségről így írtak: „A hírlap feladata – amint a neve mondja – a híradás, ujságok közlése. Mi ezen közlendők közé csak olyan híreket sorolunk, melyek sokakat érdekelnek. Sajnos a mai hírlapok legnagyobb része azon tudattal közöl ugynevezett „szenzációkat”, hogy ezek leginkább érdeklik az olvasókat. Gyilkosság, rablás, csalás, lopás és egyéb undokságok, ezután egyesek magánéletének kiteregetése, botrányok, panamák stb. – ezek a kövér betűvel nyomott „szenzációk”, amik a napi sajtóban olvashatók, a mi lapunkból hiányozni fognak. Közölni fogunk ellenben minden olyan hírt, melyet olvasóinknak érdekében áll ismerni: politikai, közgazdasági, egyesületi híreket, amikből tanulni, okulni, jó példát venni lehet.” Az 1927. április 17-i számban dr. Schandl Károly földművelésügyi államtitkár, a devecseri kerület országgyűlési képviselője így fogalmazta meg az újság feladatát: „Nem a széthúzást, hanem az összetartást munkáljuk. Minden jóravaló ember munkájára, erejére szükségünk van. Nem gyűlöletet, hanem testvéri szeretetett hirdetünk... Alacsony személyeskedést ebben az ujságban soha senki sem fog olvasni, de annál többet, mely testvéri összefogásra, a gyengébbek védelmére, egymás megbecsülésére s az alkotó munkára ösztönöz.”

A lap felelős szerkesztője Dr. Somogyi Károly, kiadója pedig Huss Ferenc volt. Huss Ferenc a Somlóvidéki Hírlap felelős szerkesztőjének, Huss Gyulának fia Devecserben folytatta a családi vállalkozást és az újságírás hagyományát, felélesztve 10 évnyi szunnyadásából a helyi sajtót. A szerkesztőséget és a kiadóhivatalt a Klapka utca 16. szám alatt lehetett megtalálni.

A 20-as évek Magyarországán és így Devecserben is sorra alakultak meg a cserkészcsapatok, a leventemozgalom megjelenésével párhuzamosan. A cserkészek 1928-ban a Kolontári-erdőben tíznapos táborozást tartottak, amiről a Devecseri Újság tudósítója így számolt be: „...Vasárnap délután vendégek érkeztek a táborba, kik a legjobb hangulatban érezték magukat, gyönyörködve a cserkész-fiúk játékában és vacsorakor sáskaétvágyukban. Kilenc órakor tábortüzet gyújtottak, melynek világánál egy hamisitatlan kabaréval lepték meg látogatóikat.”

A Devecseri Újság is próbált olyan témákban szót emelni, mint a nagy előd a Somlóvidéki Hírlap, több-kevesebb sikerrel. A köztisztaság-közegészségügy állandó témája volt a lapnak. A Baross utcán (ma Kossuth utca) áthaladó marhacsorda miatt többször is cikkeztek:

„...Nem egy felemelő látvány, mikor este-reggel a sok állat végigpiszkítja a főutca járdáit!” Később már némi siketről is beszámolhattak: „...Végre valahára öntözőkocsit láttunk Devecser utcáin!”

Azonban a hősök emlékoszlopa ügyében már nem ért el sikert a lap. 1928. szeptember 28-án egy türelmetlen hangú cikk jelent meg a Devecseri Újságban: „...A körülöttünk fekvő községek egyre- másra állítják fel a háborúban elesett hősök emlékművét! Devecsernek nemcsak hősi halottai, hanem ellenforradalmi vértanúi is vannak! Emlékoszlopunk azonban nincs! Miért? Miért?”

Erre a kérdésre már nem adhattak feleletet, ugyanúgy nem tudtak már tudósítani a Népház felépítéséről sem. A Devecseri Újságot 1930-ig jelentették meg. Ezután 6 éven keresztül a városnak nem volt sajtója.

1936. februárjától új hetilap jelent meg a városban, Somlóvidék címmel. Az újság főszerkesztői dr. Panner Géza, Csehi Ferenc, Soltész Jenő valamint dr. Vathy Jenő voltak. A szerkesztőséget a Deák tér 19., majd később a Klapka utca 20. szám alatt találhatták meg. A Politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap fennállása alatt több főszerkesztő fordult meg, így állandó szellemiség nem alakult ki. A nagy elődök munkáját sem tudták folytatni, harcias cikkeket, beszámolókat nem írtak. Talán ez lehet az oka annak is, hogy az újság mély nyomot nem hagyott Devecser történelmében.

A Somlóvidék beszámolói elsősorban a Járási Berta Kórház állapotáról és a közegészségügy helyzetével foglalkozott. A híradásokból tudjuk, hogy a kórház élén 1935-ben változás állt be és az új igazgató-főorvos, dr. Péter Ferenc elégedetlen volt a kórház felszereltségével és a létszámmal. Az új főorvost 1 év múlva dr. Laczay Antal követte, aki Devecserben végrehajtotta a legelső vakbélműtétet. Az újságíró a következőt írta: „...A devecseri kórház átlag rövid idő alatt fővárosi nívóra emelkedett”

A Devecseri Újság másodszori feltámadására 1939. december 17-én került sor, dr. János Áron főszerkesztő vezetésével, a Klapka u. 16. szám alatt. Mivel a főszerkesztő a Magyar Élet Pártjának tagja és a választókerület országgyűlési képviselője valamint az 1939-es évektől kezdve az országban már a háborús készülődést is érezhető volt, így a korábban, több helyi lap által hirdetett függetlenségre semmi esély nem lehetet. Tudósítottak talán a várost ért legnagyobb áradásáról. 1940. március 12-én este a Torna patak kiömlött a medréből és elöntötte a Füzest és a Hunyadi utcát, az ott lakók gátakkal próbáltak a víznek az útját állni. Gróf Esterházy Tamás a patak zsilipjeit megnyitatta és a víz a kastélyparkba zúdult. Ennél nagyobb pusztítást végzett a 1940. július 17-én történő áradás.

A Devecseri Újság is igyekezett beszámolni minden társadalmi eseményről. Többek között itt is állandó téma volt, folytatva az 1930-ban megszűnt elődjének hagyományát, a Hősök kútja illetve a Hősök Emlékoszlopának ügye. Erről csak 1943-ban tudtak megnyugtató cikket írni. Október 17-én a Deák téren ünnepélyes keretek között avatták fel a ősi emlékművet, amit Bányai Ödön a budapesti Képzőművészeti Főiskola első tanársegédjének a munkáját dicsérte.

A háborús készülődés része volt az is, hogy Devecserben bevezették a légoltalmi intézkedéseket. Majd miután Kassa bombázása után Magyarország is belépett a második világháborúba, a Devecseri Újság is rendre beszámolt a háborús eseményekről. A lap 1943. január 23-án értesítette a lakosságot, hogy „...harcoló honvédeinkért a devecseri r. kat. Templomban esti litániákat tartanak!” valamint megkérték a devecserieket, hogy a katonáknak küldjenek Devecseri Újságot.

Harci tudósítások főleg 1944-től jelentek meg, de Devecser környékének első bombázásáról is teljes részletességgel számoltak be: „...Vasárnap délelőtt hangzott fel az ellenséges repülők fedélzeti fegyvereinek kattogása. Négy hullámban egymás után seperték végig a tájat, s utána nyomban döbbenet szállt végig a községen. Istenem, mi történt? Sebesültek jajveszékelése, égő kocsik roncsai, füstölgő romhalmazok töltötték be a levegőt!... Dr. Laczay Antal igazgató-főorvos volt az első, aki a helyszínen termett és már a támadás alatt elsősegélyben részesítette a rászorulókat. De különösen kivették részüket a mentési munkálatokból Biermann Lajos, a községi tűzoltócsapat parancsnoka, Erdélyi Ferenc és Kovács Jenő. De épp úgy csatasorba állt a kórházban az önkéntes ápolónők nagyszerűen kiképzett csoportja, akik éjjelt-nappalt egybevetve látták el terhes szolgálatukat és igyekeztek gyengéd kezekkel enyhíteni a sebesültek fájdalmait... A járás összes községeiből jöttek fuvarosok segíteni és részt vettek a mentési munkálatokban. A sebesültek egy részét még vasárnap este elszállították Szombathelyre...„

1945-ben az 1944-es sikertelen kiugrási kísérlet után, a szovjet felszabadító hadsereg tagjai is megjöttek, a város elöljárói elmenekültek és a Devecseri Újság közel 50 éven keresztül mély álomba merült.

1994-től újra Devecseri Újság illetve egyházi lapként megjelenik az Örömhír, Somlóvidék illetve Somlóvidéki Tudósítások címmel időszaki lapok jelennek meg a Somlókörnyéki Faluszövetség gondozásában.

A Devecseri Televízió már 1990 óta javában működött, de írott sajtója nem volt még a nagyközségnek.

A település közéleti lapja a Devecseri Újság 1994-ben jelent meg újra, Kovács Emil könyvtárigazgató, mint felelős kiadó illetve Czeidli József, Mátrainé Mester Katalin, Molnár László és Váti Ferenc, mint a szerkesztőbizottság tagjainak gondozásában.

A kezdetekről és az első évekről Váti Ferenc a Devecseri Újság főszerkesztője a negyedik évfolyam kezdetén így írt a lapban:

„Három év van mögöttünk. Amikor elkezdtük a „Devecseri Ujság” írását, szerkesztését, terjesztését csak mi néhányan megszállottak hittük, hogy jó ügyet szolgálunk és a lap nem lesz kérészéletű lesz. Aztán ahogy múltak a hónapok, évek, egyre többen jelezték és ismerték el, hogy kell ez az újság. Mert újság lett. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy alkalommal már sajtóperrel is megfenyegettek bennünket. Ezzel csak igazi elismert újságot lehet riogatni... Csak azt kérjük, hogy a politikát, a pártügyeket ne kérjék rajtunk számon. Legnagyobb eredményünknek ugyanis azt tartjuk, hogy sikerült megőriznünk pártsemlegességünket. Ezen ezután sem akarunk változtatni, helyette szeretnénk községünk életéből minél több jót és szépet bemutatni...”

Az évek során változás történt a szerkesztőbizottságban, Molnár László helyett Barták Béla lett a tagja.

Az 1995. februári lapszámban Kovács Emil alpolgármester felhívást intézett Devecser nagyközség lakosságához egy korabeli és hiteles forrásokra épülő, tudományos igényű könyv megjelentetéséről, ami Devecser történetét kívánja bemutatni az őskortól a napjaink történéséig: „Ezúton kérünk mindenkit, Önöket a településen élőket és innen elszármazottakat egyaránt: járuljanak hozzá a Devecserrel kapcsolatos bármilyen dokumentum átadásával Devecser Története című könyv teljességéhez, mert a tárgyak fotói a mű fontos részévé válnának.”

A könyv végül Devecser évszázadai címmel 1996. május 28-án jelent meg, erről természetesen a Devecseri Újság is beszámolt: Veress D. Csaba veszprémi történész-író a felkérést követően rövid idő alatt írta meg községünk történetét... A könyvben megtalálható fényképeket Mészáros József a Napló külső munkatársa készítette. Ám sok helybeli polgár bocsátotta rendelkezésre féltve őrzött kincseit: sárguló fényképeket, képeslapokat... A DEVECSER ÉVSZÁZADAI című könyv hiányt pótló alkotás. Hisz ez az első olyan munka, amely a település egész történetét rendszerezve tartalmazza.”

Az újság rendszeresen beszámol az iskola, a kulturális intézmények életéről valamint közli a település polgármestere által adott „évértékelő-év előzetes” beszámolóját. A lap rovatai hosszú évek óta az Embermesék, a Morgolódásaim, a Hallotta, Az olvasóink írják és a Keresztrejtvény.

Az 1997-es év a település életében mindenképpen döntő fontosságú volt. Ebben az évben kezdődött el a Devecseri Ünnepi Hetek programsorozata, ami a település első említésének 700-ik évfordulójának méltó megünneplésére hoztak létre. Természetesen az újság tollforgatói, fotóriporterei ezen az eseményen is jelen voltak és tudósítottak az eseményről.

Az 1997-es év természetesen nem ért véget a májusi eseményekkel. A nyári számban a következőt adhatták hírül: „Lapzárta után érkezett: Devecser város lesz! A belügyminiszter előterjesztésére a Veszprém megyében lévő Devecser nagyközségnek Göncz Árpád Köztársasági Elnök a 85/1997. (VI. 5.) KE határozatával városi címet adományoz. Ez a határozat 1997. július 1. napján lép hatályba.”

Az első, nem elsősorban Devecser-vidékkel, hanem magával a Somló környékével foglalkozó újság az 1995. szeptemberében megjelent Somlóvidéki Tudósítások című lap volt. Az újság a Somlói Napok alkalmából jelent meg. A tartalmában az olvasók olvashattak interjút Vaczkó Lászlóval, a Somló-hegy Alapítvány titkárával, Kiss Jánossal a Somló-környéki Faluszövetség elnökével, somlószőlősi polgármesterrel valamint kisebb beszámolókat a somlóvidéki településekről. A lapot Czeidli József, Mátrainé Mester Katalin és Váti Ferenc szerkesztette, a Somló-környéki Faluszövetség, a Somló-hegy Alapítvány valamint a Közép-Dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság támogatásával.

Egy év múlva, 1996. szeptembertől a Somlókörnyéki Faluszövetség elindította a kéthavonta megjelenő lapját, a Somló-vidéket. A lap első számában Vaczkó László, a Somló Környéki Faluszövetség elnöke így köszöntötte az olvasókat: „A Somlókörnyéki Faluszövetség a térség 29 községét tömörítő szerveződés. Közgyűlésének jóváhagyásával az Elnökség határozatával egy régi terv valósult meg, egy remélt folyamatnak a kezdete vált megtörténtté ennek az első számnak a megjelenésével... Faluszövetség volt annak a társulásnak is a neve, amelybe közös érdekeinek érvényesítése miatt elődeink tömörültek, s melynek hasznosságát – az ismeretek tanúsága szerint – ki is aknáztak. Akkor, az 1930-as években, amikor ez a szövetség működött, jelent meg és volt olvasható kistérségünk problémáival foglalkozó, az itt lakók érdeklődésére számot tartó újság a „Somló-vidék”...A megfogalmazott, a kitűzött célok komolyságot, szorgalmat és következetes szívós munkát követelnek. Az új „Somló-vidék” megpróbál majd megfelelni az önmagának állított követelményeken túl a térségben élők elvárásainak, mindenek előtt a közösség érdekének szolgálatában.”

A lapot Váti Ferenc főszerkesztő, irányításával egy nagy szerkesztőbizottság szerkesztette. Tagjai Burján Ernő, Czeidli József főszerkesztő-helyettesek, Dukai István, Gaál Sándor, Harczi Lívia, Kató Tiborné, Takács László és Városi Attila voltak.

A legelső lapszámban elsősorban a községek polgármesterei adtak hírt településük közéletéről, kultúrájáról, sportjáról. Így tett Pintér Ferenc, noszlopi előljáró is, aki „Halló, itt Noszlop!” címmel írt az önkormányzatokat már akkor erősen érintő pénztelenségről. „A saját bevételeink alacsonyak, - a lakosság már nem terhelhető - , a személyi jövedelem befizetés a mi régiónkban alacsony (mezőgazdasági jelleg, magas munkanélküliség) a társadalombiztosítás is csak részben támogatja az egészségügyi szolgáltatokat, a munkaidőn túl – a szombat, vasárnap kivételével – meg egyáltalán nem. A normatív támogatások meg csak részben felmerülő kiadásokat. A fentiek miatt bizonytalan a járásunk, megbicsaklunk, félre lépünk. A települések lakóinak, Önöknek, néha a hónuk alá kellene nyúlni. Néha megemelni, néha tartani, néha irányt adni.”

Az újság szerkesztői, riporterei igyekeztek minden, a somlókörnyéki lakosságot érintő kérdésben érdeklődni, hírt adni. Ilyen volt a telefon-, illetve a gázszolgáltatás elindítása a településeken: „Somlószőlősben vajon mikor, s hol csörren a telefon? Rossz nyelvek szerint jó annak aki a páros oldalon lakik, de nem mindegy hogy a falu melyik részén!”

Talán az év egyik nagy sport eseménye a pusztamiskei labdarúgó csapat 20-25 év utáni újra indítása volt. Váti Ferenc a csapat edzőjével beszélgetett, aki ekképpen nyilatkozott: „Most a fiatalság kérésére Takács László polgármester javasolta, és szervezőkészségének köszönhetően ismét van foci a faluban... A kiadásainkat az Önkormányzat, a támogatók, a befizetett tagdíjak fedezik. A legtöbb segítséget Takács László polgármestertől és Urbán Ferenc SE elnöktől kapjuk. A csapat tagjai közül 5 devecseri, a többi helyi fiatal.”

Igaz ugyanezen esztendő legnagyobb eseménye Devecser várossá avatása volt. A Somló-vidék oldalán Kovács Emil Devecser akkori alpolgármestere fejtette ki véleményét. Az akkori sorai ma is érvényesek lehetnek: „Tudjuk, hogy boldogulásunk, gyarapodásunk ma már valóban a saját kezünkben van. Rajtunk múlik, hogy tudunk-e élni mindezzel. Hiszem, hogy a Devecserben élő közel 5500 lakos mindent megtesz, hogy a városi ranghoz méltó környezetet, valódi városi infrastruktúrát teremtsen... További terveink a városi lét minőségének fejlesztését szorgalmazzák. Tudjuk, ez az út hosszú és nehéz lesz, de ezen kötelességünk végigmenni.„

A Habsburg család két tagjának, Habsburg Ottónak és fiának, Györgynek a somlókörnyéki látogatásáról a Somló-vidék is beszámolt. „Nos, ez a másik alkalom most 1998.májusában váratlanul teremtődött meg, amikor is dr. Habsburg Ottó úr és kedves családja Ajka Város meghívására annak ünnepi rendezvényeire a térségbe érkezett. Megtekintették Ajka kiállítását, Devecser városban a kastélykönyvtárat, sőt – talán ez természetes is – a Somlót sem hagyták ki számára a programból a rendezők. Nagyra értékelhető tett volt ez a meghívás és nemes gesztus annak elfogadása.”

A Somló-vidék 1999-ben már nem jelent meg. A megszűnés oka elsősorban anyagi volt.

A település életében mindig változást jelent egy új plébános megjelenése. Így történt ez akkor is, amikor Mód Miklós lett a devecseri római katolikus plébánia új lakója. A változásoknak nem szokott mindenki örülni, de azt hiszem az egyházközség levelének megjelentetése osztatlan sikert aratott a hívek körében. A Devecseri Újság „újjáélesztése” után, 1995-ben jelent meg az első Örömhír, ami elsősorban levél, mint újság, és ez sokkal személyesebb kapcsolattartást feltételezz, mint bármelyik más sajtótermék a városban. Miklós atya köszöntőjében is ezt emelte ki: „Kapcsolat nélkül nem lehet élni. Az igaz emberi kapcsolatok kialakításához idő kell. Ha mindegyik fél nyitott, őszinte és tiszta, az élet mozgásba lendül. Sokan meríthetnek belőle...Ovistól a haldoklóig az a feladatunk, hogy segítsünk a szeretet kapcsolatok kialakításában. Ezért vállaljuk a hitoktatás, a felnőtt képzés, az egyházi nevelés széleskörű feladatát. Segíteni szeretnénk abban, hogy mindannyian megvalósuljunk, mint ember...Sokaknak szeretnénk visszaadni a reményteli életet, és segíteni egy derűlátóbb jövőkép kialakításában. A jó együttműködés reményében köszöntök mindenkit.”

Az Örömhír a hívek szellemi táplálékkal való ellátásán kívül több hasznos információt közölt és közöl mind a mai napig. Fontos kapocs lett a keresztelőre, az első áldozásra, a bérmálásra váró gyerekek szülei valamint a házasságra, a családi életre váró fiatalok és az egyház között

Az egyházközség levele hírt adott 1996. karácsonyán, a plébánián működő szeretetszolgálatról: „Az egyház tudatában van annak, hogy társadalmi üzenete inkább a tettek tanúsága által válik hitelessé. Ez a meggyőződés vezeti akkor, amikor a szegények mellé áll, ami persze nem kizárólagos, nem zárja ki a többi társadalmi csoportot sem. A szegénység nő Magyarországon, így falunkban is...Devecserben, a plébánia Szeretetszolgálat helyiségében a jószándékú emberek elhozzák kinőtt, már nem hordott ruháikat, cipőiket és a szegény, rászoruló emberek között kiosztjuk.”

Szinte törvényszerű, hogy minden évben készüljön egy kis számvetés, így történt ez 1998-ban is: „1998 a devecseri egyházközség számára egy különleges év volt. Egyrészt mivel az évet a Szentléleknek szenteltük, másrészt pedig sikerült felújíttatni templomunkat. A nagy munkából sokan kivették részüket. Novemberre nagyrészt befejeződtek a munkálatok, így nov.29. alkalmasnak mutatkozott a felújított templom felszentelésére. Erre dr. Márfi Gyula érsek atyát kértük fel. Egy misét tartottunk ezen a vasárnapon, mert az egész egyházközség szívügye a templom és együtt akartunk ünnepelni. A szentmise 10 órakor kezdődött, addigra a templom zsúfolásig megtelt. Nagyon sok olyan ember is eljött, akik különben nem szokták a vasárnapot szentmisével ünnepelni – ebből is látszik, mennyire magukénak érzik az emberek a templomot.”

A felújítási munkálatokról az 1998. évi karácsonyi szám bővebben beszámol az Örömhírben.

Az egyházközség levele 2001-től már nem csak Devecserben jelenik meg. A kolontári plébánián történt üresedés miatt az ottani híveknek is Miklós atya mutat irányt, az Örömhír pedig, mint a Devecseri és Kolontári Egyházközségek levele jelenik meg tovább.

Talán a legjobban megdöbbentő (és egyben a legszomorúbb, de ugyanakkor legnagyobb reménnyel kecsegtető) írás 2003. őszén jelent meg az újságban, Kórház a halál szélén címmel. A devecseri járási Berta-kórház megépítésétől tartó történeti áttekintés során a cikkben eljuthattunk a vég (a járási székhely és a kórház elvitele valamint a „belosztály” megszüntetése utáni állapot) és egy felemelő új kezdett (a szakrendelések elindítása, a lelki egészség szolgálat elindítása) lehetőségéhez: „ Így hosszú évek óta üresen áll az elfekvő, állaga leromlott. Az Önkormányzat és a Devecseri Egyházközség részéről is voltak próbálkozások, de kellő mennyiségű pénzt nem sikerült előteremteni...Október hatodikán szentelte fel dr. Márfi Gyula veszprémi érsek a devecseri járóbeteg-ellátás szakrendeléseinek otthont adó épületet. Az építés a Devecseri Egyházközség és a Polgármesteri Hivatal jó együttműködése nyomán indulhatott el. Folytatásként elkészült a védőnői szolgálat és a katolikus egyház saját költségén felépített lelki egészség szolgálata. Reményteli jelek vannak arra, hogy jó együttműködés alakul ki az emberek teljes egészségét szolgáló szervezetek között. Így haladunk előre a tengeri csillagoktól, az egyes személyektől, vezércsillagunk a Stella Maris irányításával.”

1999. pünkösdjén egy új egyházi lap született Devecserben Lavina néven. A Veszprémi Érsekség családpasztorációs lapjának beköszöntőjében így vallanak a szerkesztők a céljaikról: „Most, amikor útra indítunk egy egyházmegyei családpasztorációs lapot, akkor életre szeretnénk hívni számtalan kapcsolatot a családok között. Így az életünkről kommunikálva erősödhetünk meg mi magunk és tárhatjuk a világ elé a családi élet számtalan pozitív tartalmát, amelyet a világ elfelejtett. Így újságunk nem a szenzációt keresi, nem egy-két száraz információ továbbadása akar lenni, hanem életközlés a családok között: kommunikáció a hétköznapi és ünnepi életünkről és pozitív példák bemutatása.”

A legelső lapszámban az olvasókat már aláírásgyűjtésre és némi aktivitásra ösztönözték a médiatörvény megváltoztatása érdekében, a gyermek és családbarát tömegtájékoztatási eszközök működtetésért.

A Lavina az első nem csak devecseri vagy a somlóvidéki olvasóknak szánt lapok sorában. A célközössége a Veszprémi Érsekség családközösségei a nagyszülőktől az unokákig és ez az újság szerkezetén is meglátszik. A különféle családi események, családi életre felkészítő írásokon kívül a gyerekek számára is készülnek oldalak.

Hogy miért Lavina lett a lap címe? Erről Miklós atya így vallott: „Még mindig mozdulatlan. Senki sem veszi észre, hogy valami elindult. Fentről jön és egyre mélyebbre halad. Magával ragad. Nem lehet megállítani. Minden mozgásba jön. Ez a lavina. Ősi kép ez egy folyamat jellemzésére. A teremtés sem más, minthogy Isten létbe sodorja az univerzumot. Családokkal való közös munkánk számára sokat mond e tömör „lavina” metafora. Eleinte még semmi sem látszott, aztán a mustármag fává nőtt, a kis hólabda beindította a mozgást. Azóta érezzük a lavina erejét.

A Lelki Egészség Szolgálat működésének megkezdéséről már Családunk címmel jelenik meg a családpasztorációs folyóirat.

Az kezdetekben évi két alkalommal megjelenő lap ma már egyre sűrűbben, havonta jelenik meg.

A rendszerváltozás után a településen is el kezdték kiépíteni a kábeltelevíziós hálózatot. Az kivitelezés során felmerült, hogy a csatornák között megjelenhetne egy helyi információs csatorna is, ami kezdetben naponta képújsággal jelentkezett, majd a későbbiekben hétfőnként helyi magazinnal és filmmel, keddi és szerdai napokon a Szív Tv műsorával, csütörtökön pedig a hétfői műsor ismétlésével jelentkezett.

A televízió sikeres műsorai a Czeidli József vezette Töltsön egy estét velünk!, a Hekele Attila és Marton Lívia műsora a Mindent bele! valamint a Hóbor József által készített Kúriózum voltak. A műsorok során élő telefonos játékok segítségével mozgósították az akkori nagyközség lakosságát.

A televízió történetében kísérleti jelleggel rádióműsor készítésével is próbálkozott, ami pár hónapon keresztül működött is., ugyancsak nagy sikerrel.

A minden évben várva várt december 29-i élő előszilveszteri műsor során a Devecseri Televízió minden munkatársa azon fáradozott, hogy a nézőket minél jobb kedvre derítse. A nagy sikerű programban élő telefonos és helyszíni játék, villámtréfák, zenei paródiák és film szerepelt.

Talán a televízióban sok műsor nem jöhetett volna létre, ha nincsen Kovács Feri bácsi, aki a Betűreklám című programon kívül több játék elkészítője volt. Mi nézők az Ő segítsége és munkája nélkül szegényebbek lettünk volna.

A Devecseri Televízió munkatársai voltak: Fejes Mónika, Major Beáta, Marton Lívia, Mátrainé Mester Katalin, Papinót Henrietta, Brunner Zsolt, Czeidli József, Hekele Attila, Hóbor József, Kerekes Attila, Vasáros Ákos.

Hosszú folyamat előzte meg a Városi Televízió elindítását. Igaz talán ezen nem is kell csodálkozni, mert Devecserben semmi sem megy olyan gyorsan és egyszerűen. Erről már a Somlóvidéki Hírlap is cikkezett az 1900-as évek elején.

A szervezés már 2000. decemberében elindult. Elsőnek a televíziót működtető egyesületet alakították meg. A DVTV 2000 Kulturális Egyesület elnökség tagjának Kovács László elnököt, Kerekes Bálint titkárt, Hóbor Józsefet, Huszics Lászlót választották meg. A televízió első főszerkesztője a közgyűlés megbízásából Marácz István lett.

A Devecseri Városi Televízió 2001. december 5-én sugározta legelső műsorát, akkor Kovács László egyesületi elnök köszöntőjén kívül egy 5 perces hírműsor, !Prominens címmel beszélgetést Jokesz István, akkori polgármesterrel és a Közmeghallhatásról láthattak tudósítást. A legnagyobb változás az „előd tv-hez” képes, hogy a kéthetente jelentkező adásokban elsősorban közélettel foglalkoztak, szórakoztató műsorokkal alig készítettek. Talán a legnépszerűbb műsora a képviselő-testület ülésének élő közvetítése és a hírműsora lett. A mai napig rendszeresen tudósít a város legfontosabb eseményéről a Devecseri Ünnepi Hetek programjairól, a város közéleti eseményeiről. A jövőben több szórakoztató műsort kívánnak készíteni.

Pár hónap után a főszerkesztő távozott, helyette közel fél év eltelte után sikerült megfelelő embert találni, Benkő István személyében. Az eredeti stáb is változott az évek folyamán. A televízió alapszerkesztősége a következőkből állt: Horváth Anita, Budai Benjamin, Kerekes Attila, Kerekes Bálint, Marácz István. A régiek közül többen már nem dolgoznak, helyettük újak érkeztek: Baráth Katalin, Szita Barbara, Baráth András, Benkő István, Kovács Zsolt, Pleiveisz Péter. Ma Benkó István, Kerekes Bálint és Marácz István készíti a műsorokat. Természetesen a műsorok elkészítésében a Városi Művelődési Ház jelenlegi és volt munkatársai is sokat segítettek: Bajók Józsefné,

Iker Endréné, Merse Józsefné, Baráth András, Kurdi Róbert, Marton Balázs, Vasáros Ákos.

Az elnök személye is változott az 2002-es önkormányzati választások után: Kovács László lemondott. Az elnökség Benkő István elnök, Kerekes Bálint titkár és Peidtl Judit elnökségi tagra korlátozódott.

2003-től a technikai felszereltségben is változások álltak be: az eddigi S-VHS rendszerről a digitális technika felé kacsingat. Jelenleg a műsorkészítés számítógépen történik, négy csatornás videokeverő segítségével.

A Devecseri Városi Televízió hozott létre elsőnek 2003. augusztusától egy internetes hírportált, ami a város közéletével foglalkozott, információkat kívánt közölni az adások közötti időszakban. Jelenleg a szolgáltatás szünetel, bár 2005. márciustól az újraindítását tervezik.

Az elmúlt 15 év során több száz órányi archív felvétele lett a Devecseri Televíziónak és a Devecseri Városi Televíziónak is. Ezek megőrzése, digitalizálása nagy feladat, mind a jelenkor televíziósainak, mind az utókornak egyaránt.